Háromszék parasztvallomásai 1820-ból (dedikált példány) [antikvár]

BevezetésHáromszék Székelyföld délkeleti részén helyezkedett el. Nyugatról a hajdani Udvarhelyszék Bardóc és Miklósvár fiúszéke, Brassó vidéke és Felső Fehér megye egyik enklávéja, Északról Csíkszék, Keltről Moldva, Délró7 Havasalföld határolták. Háromszék területileg Kezdi-, Sepsi- és OrbaiszékbóT szerveződött egy közigazgatási egységbe. Igazgatási, részben gazdasági központjai is Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy ésKovászna voltak. 1806-ban Lipszky János a közigazgatásilag 7processusra, járásra - szentléleki, alsócsernátoni, zágoni, zabolai, fekete-ügyi, aluteni és zaláni - osztott területén 4 mezővárost és 103 falut tüntetett fel E települések közül 1820-ban 97-et kerestek fel a kirendelt úrbérrendező biztosok, de Kézdinyújtód vallomása és tabellája elveszett. A falvak egy része az Olt, a Feketeügy, a Kovászna, Száldobos pataka, Bárót vize, Ojtoz vize, Gelence-patak mentén feküdt. Háromszék lakóiknak az életét a legkülönbözőbb tájföldrajzi adottságok és meteorológiai viszonyok befolyásolták, de összességében a Székelyföld legtermékenyebb térsége volt, ahol az emberek különös szorgalommal művelték a földet, élték az erdőket, s használták ki az erdők, vizek, rétek, legelők nyújtotta zsák-mányolási lehetőségeket. A nép szoraglmáról tanúskodik, hogy a falvak többségében a jóljövedelmező szántó-vető foglalkozás és állattartás mellett nemcsak a gyü-mölcs- és zöldségtermelés, hanem a háziipari tevékenység is általánosan elterjedt volt Nemcsak a Székelyföldet, de Erdély néhány speciális mikrotájegységét kivéve, itt, Háromszékben a legmagasabbak a termésátlagok, s már jóval 1820 előtt szinte minden faluban általános volt a három nyomásos gazdálkodás. Az elvetett gabonafélék - függően a települések mikrofóldrajzi jellemzőitől - három-nyolcszorosát termették a vetőmagnak. 1820-ban Háromszékben már rendszeresen termelték a törökbúzát, s a legtöbb faluban a pityókát, krumplit is. Ez utóbbit még nem a nyomásföldeken, hanem külön pityókás kertekben. A legkedveltebb termeivényük azonban a rozs volt Saját bevallásuk szerint nemcsak a hozama miatt, főleg azért, mert Kézdivásárhelyt minden mennyiségben el tudták adni. A pálinkafőzők leginkább ezt a termket vásárolták, s maguk a háromszékiek is főzték a rozspálinkát majdnem minden faluban.A szántóföldek mellett elégedettek voltak a lakosok a kaszálórétekkel, s a legelőkkel is. Az erdő hiányára sem panaszkodtak. Többnyire épület- és tűzifa bőven állt a lakosság rendelkezésére, és makkolási lehetőségben sem mindenütt szűkölködtek. Ahol igen, ott közel volt Moldva, ahová kevés bérért adhatták hizlalni sertéseiket! A hegyek zordon világából és a Háromszéki medence jól termő.