Határtalan hazában (dedikált) [antikvár]

Borbándi Gyula által dedikált példány.
Mi úgy gondoljuk, hogy ha Ön, aki mögött gazdag művelődéstörténészeti életmű áll, semmi mást nem írt volna, csak ezt a két szót: sorsformáló értelem, akkor is olyan valamit adott volna nekünk, amire ma, a ránk és az egész emberiségre annyi megpróbáltatást hozó huszadik század legvégén, a kétségekés bizonytalanságok közepette kezdődő új évezred hajnalán a legnagyobb szükségünk van: reményt. Reményt arra vonatkozóan, hogy az értelem formálhatja a sorsot, hogy nem cselekszünk hiábavalóan, ha - sem erőnk, sem hatalmunk nem lévén elég a sorsunk alakításához, megszabásához - értelmünkkel mégis igyekszünk rátalálni azokra az utakra-módokra, amelyekkel befolyásolhatjuk, formálhatjuk sorsunkat. Nem illúziókat kergetünk: az igazsággal akarunk szembenézni. Hiszen Ön, aki több mint negyedszázada megteremtette számunkra a sorsformáló értelem fogalmát, hisz-e Ön most is ebben a fogalomban? Pontosabban: hiszi-e, hogy ez a fogalom ma is operáns? És hogy a mi számunkra is az? És hogy képesek vagyunk vagy leszünk használni is, jutni is valamire vele?