Háttal a térnek (számozott, aláírt példány) [antikvár]

NAPLÓ AT B Ó hporos dűlőkön menni végignem látni közelebb csak az égig felejteni vén idők baját babrálni a Kedves sár haját gyermekké válni szerelmesenporos dűlőkön megifjodtam, senki se tudná szebben-jobban mint én tudnám csodálni a Napot s valami szépre várni hittel és fényesenporos dűlőkön (ezt-azt már tudva!) valami örököt mégis hazudna bolond szívem s e messzenéző szemein is csillanna igéző mosoly talánporos dűlőkön szemlehunyva mindig várnék valami újra valami szálló csodaszámyra valami egészen jó világra poros dűlőkön szárnyon-szállvaha a költő jobbra fordul mindjárt van aki rámordul ha a költő balra néz neki lesz az is nehéz s bizony hogy előre száguld pusmognak aikkor is hátul naprakész percemberek kiknek neve: nem merek így a költő bajjal él ha fehér is a kenyér