Hauser Arnold pályakezdése (dedikált példány) [antikvár]

DOKUMENTUMOK Tímár Árpád HÄUSER ARNOLD PÁLYAKEZDÉSE Hauser Arnold 1951-ben angolul, majd 1953-ban németül megjelent hatalmas munkájával (Sozialgeschichte der Kunst und Literatur) egycsapásra a müvészetszocio-lógia egyik legismertebb, legtekintélyesebb képviselője lett. A könyvet sok nyelvre lefordították - németül több kiadást is megért - jelentős siker volt mind az olvasók szélesebb, mind a szakma szűkebb köreiben, szemlélete, módszere számottevő hatást gyakorolt az érintett tudományterületeken, a hatásba beleértve természetesen az élénk vitákat, bírálatokat is. A mü - másfél évtizedes késéssel - 1968-ban végre magyarul Is megjelent, A művészet és irodalom társadalomtörténete címen. Magyarországon - a szűkebb szakmai közvéleményen kívül - ekkor vált ismertté Hauser neve. A szociológia iránti általános érdeklődés légkörében nagy sikert aratott a könyv, s ennek nyomán megélénkült az érdeklődés Hauser személye iránt ís. Már maga a könyv - Lukács Györgyre való hivatkozásaival - s a könyvet kísérő tanulmány is (Németh Lajos: H. A. munkássága) (1) felhívta a figyelmet Hauser pályakezdésének magyar vonatkozásaira. Az egy évvel későbbi, a Magyar Rádió által szervezett Lukács és Hauser közti studió-beszélgetésben pedig Hauser maga is részletesen beszélt ifjúkoráról, magyar kapcsolataírói (2). Ezek alapján, s néhány más elszórt adatból, nagy vonalakban felvázolható Hauser pályafutása a Tanácsköztársaság bukásáig. Hauser Arnold 1892. május 8-án született Temesváron. Középiskolai tanulmányai befejeztével 1910-ben Budapestre került, ahol az egyetemen a francia-német szakra irakozott be. Egyetemi studíumal mellett mintegy két éven át (1911-13) rendszeresen tudósította szülővárosa liberális szellemű napilapját, a Temesvári Hírlapot. Cikkei - irodalmi tanulmányok, színházi és képzőművészeti kritikák, hangversenytudósítások, könyvbírálatok és riportok - Budapest kulturális életének szinte valamennyi fontos eseményéről hírt adtak. Egyetemi tanulmányai során azonban érdeklődése egyre inkább a filozófia kérdései felé fordult, az újságírással felhagyott, majd diplomája megszerzése után tanárként helyezkedett el Budapesten. 1915-ben belépett a Filozófiai Társaságba (3), melynek élén ekkor már Alexander Bernát, a budapesti egyetem filozófiai tanszékének liberális szellemű tanára állott. Alexander kiváló pedagógus és tudományszervező volt. irányítása, szerkesztői tevékenysége nyomán a Társaság folyóirata, az Athenaeum a tehetséges fiatal filozófus generáció fóruma lett. A szerzők közt találjuk ebben az időben Zalai Bélát, a fiatalon, háborúban elpusztult, sokat igérő filozófus-tehetséget. Révész Gézát, a kiváló pszichológust. Fogarasi Bélát, Szemere Samut. Szilasi Vilmost, Varjas Sándort, majd a tízes évek vége felé Lukács Györgyöt. Fülep Lajosi, Mannheim Károlyi és magát Hauser Arnoldot is. Pályafutásának következő fontos állomása az volt, hogy 1916-ban csatlakozott a Lukács György és Balázs Béla szervezte Vasárnapi Körhöz. Ennek jelentőségét - az emiitett rádióbeszélgetésben - maga Hauser hangsúlyozta: "Kedves Lukács 191