Hazai acélok kifáradási határai és megengedett feszültségei (dedikált példány) [antikvár]

HAZAI ACÉLOK KIFÁRADÁSI HATÁRATÉS MEGENGEDETT FESZÜLTSÉGEI1. Tartalom, jelölések, érvényességi határokA gépek szilárdsági méretezéséhez a szabványokban lerögzített statikus anyagjellemzőkön kívül elengedhetetlen a kifáradási határok ismerete is. Ezekre jelenleg mégsem lehet szabványos előírásokat adni, mert e jellemzők meghatározása igen nagy ráfordítást igényel, és a kohászati úton történő befolyásolhatóságuk sem eléggé tisztázott. A konstruktőrök számára így nem marad más lehetőség, mint hogy irodai- mi adatok alapján megbecsüljék a kifáradási határokat. Ez - a források sokfélesége folytán - igen nagy körültekintést igénylő munka, e-setenkénti elvégzése helyett célszerűbb ezért a becsléseket valameny-nyi járatos acélra egyszerre, egységes elvek alapján elvégezni.E füzetben, a leggyakrabban használt szabványos szerkezeti acélokra vonatkozólag, összeállítottuk azokat a szilárdsági jellemzőket, a-melyek a gépek tervezéséhez szükségesek. A szakító szilárdság ( g) a folyáshatár ( 6^), illetve a 0,2 %-os nyúláshatár ( Oq 2) értékeit, továbbá a teljes nyúlás (A^) értékeit a megfelelő MSZ szabványokból vettük, és néhány anyagra vonatkozólag a kontrakció (Z) értékeit is, a kifáradási határokat pedig irodalmi adatok alapján megbecsültük, illetve számítottuk, a 2. pontban ismertetendő módon.Az adatokat elsősorban a pontosabb méretezési módszerek céljára dolgozatuk ki, a 3. pontban azonban olyan összefüggéseket is adtunk, a-melyekkel meghatározhatjuk az egyszerűbb méretezési módokhoz használt megengedett feszültségeket is.A jelöléseket illetően megemlítjük, hogy a szakító szilárdságot és a folyási határt a szilárdságtani jelölésrendszerbe jól illeszkedő, hagyományos &B és Gf (illetve CTq 2) jellel jelöltük. Anyagvizsgálati célokra e mennyiségek részére újabban az Rm és RgH (illetve Rp0 2) jelet szabványosították. A különböző kifáradási határok megkülönböztetésére a következő indexeket használtuk: