Bővebb ismertető
Hányszor kell titeket újra látnom, hogy az első pillantás termő szikrája ragyogtassa be arcotokat? Hiszen kijátszott csábítások, lerázott indulatok szorításából tolakszom előre, lendülök át a szépen, reszkető, hunyorgó hanggal keresve az önfeledt csillagjárást, akár felhajított kő a Holdat, domború tenger az időtlenséget. Vallomás (részlet)