Bővebb ismertető
BEVEZETŐ
a szerző visszaemlékezéseihez
"A szó elszáll, az írás megmarad." - mondja a régi közmondás. S inint általában, ennek a népi bölcsességet tartalmazó közmondásnak is igaza van. így válnak a megtörtént esetek eseményekké, a történések történetekké, a világ folyása nemzetek, népek, a világ történelmévé. A történelem, társadalom kutatásával foglalkozó tudósok lielyzetében az az időpont vált a kutatómunka nehézségében minőségi különbséget liozóvá, amely időtől írásos anyagoki'a támaszkodva végezhetik kutatásaikat. Az ezt megelőző korok feltárásánál csak a régészi munka egyéb módszereinek és eszközeinek felhasználásával becsült, elképzelt dolgokra kell hagyatkozniuk.
A népek, nemzetek történelmének csak egy parányi része az a szakmai ágazat, amit mérésügynek nevezünk, és amit a mérések egységességének és pontosságának megteremtésére és tartós biztosítására irányuló társadalmi szükségszerűség hozott létre. Emiek írásos megörökítésével a nagy történelemtudományt művelő tudósok nem foglalkoznak, ezt nagyon el sem lehet várni tőlük. Itt a mérésügyet ismerő, eimek irányában elliívatott mérésügyi dolgozók tehetnek csak valamint.
Ez a "valami" 1959-ben elkezdődött, amikor egy lelkes kis csapat megírta és megszerkesztette, az Országos Mérésügyi Hivatal pedig kiadta a Központi Mértékügyi Intézet megalakulásának ötvenedik évfordulójára a "Fejezetek a magyar mérésügy történetéből" c. könyvet. A könyv foglalkozik - szemelvényszeióíen - a magyar mérésügy középkori és újkori történetével a második világháborúig és röviden tárgyalja a mérésügy és a hivatal háboni utáni történéseit az ötvenes évek végéig.
A Hivatal vezetése felismerve ermek az ügynek a fontosságát létrehozott egy munkacsoportot (amit ma "team"-nak illik nevezni), azzal a céllal, hogy készítse el az elmúlt 50 év mérésügyi történéseinek krónikáját. Ezt a könyvet a mái" említett könyv folytatásának szánjuk, címét is ennek megfelelően választottuk meg ("További fejezetek a magyar mérésügy történetéből 1945-1995"). A cím utal a felölelendő időszakra és arra, hogy elődjéhez hasonlóan nem a teljességre törekszik (fejezetek), hanem arra, hogy jelenlegi dolgozóink és nyugdíjasaink fejében ma még meglévő és