Híd 1980. július-augusztus (dedikált példány) [antikvár]

HÍD XLIV. évfolyam, 7—8 szám 1980. július—augusztus AZ EMLÉKEZŐ GÁL LÁSZLÓ* Gál László: Hát tényleg mondjátok meg most már, hogy dolgoztok vagy nem dolgoztok, mert másképp beszélek, ha dolgoztok. (Vers: Számadás — elmondja Nagy gellert János) Hát azt hiszem, ez csalás . Jól van. Szóval, most már vigyázzak ezentúl, hogy mit beszélek. Bori Imre szövege: Gál László versei között nyomozva könnyűszerrel össze lehetne állítani életrajzát: a kovilyi boldog gyermekéveket, amikor az apja „regálé-bérlő" volt, „állami itató", aki az állam javára mérte a pálinkát a falu népének, s ott is van eltemetve a kovilyi földben. Azután Pestet, a Peterdy utcai kis szobát, ahol az ifjúság esztendei múltak Megjegyezhetjük Varga tanító úr nevét, akitől egyik versében vissza akarta kérni a tandíjat, és a Blankáét is, aki maga volt az első szerelem. Morzsákat csipegethetünk emigrációs életének adataiból is — úgy, ahogy annak idején, még a második világháború kitörése előtt, a harminchárom-harmincnégy éves költő megírta verseiben. Azt is verseiből tudjuk meg, hogy Jóska, a bátyja, Ausztráliába vándorolt, majd hogy utána ment édesanyjuk is, s hogy Szabadkán sírt, amikor a hajó indulásának eljött az ideje. A „számadás" tehát Gál Lászlónak nem öregkori manierja volt, hanem — ha szabad így mondani — létezés- és közlésformája. S tovább: a versépítkezés egyik alapeleme . Nem is kevés olyan verset találunk a Rozsdás esték című kötetében, amelyeket rendre önéletrajzi ihletésűnek minősíthetünk. A későbbi évtizedekben újabb és újabb adalékok kerülnek a versekbe — az emlék szintjén például Szabadka, amely valósága volt hiszen ott élt egy évtizeden át, azután nagy útja Ausztráliáig, Japánig, Kínáig közvetlen versbeszámolókként. Végül az összegezés időszaka érkezett el, a valóságos számadásoké. „Ez minden" — emelte fel fejét a papírról, ha visszapillantott megtett útjára, és fanyar mosollyal számolta megtett útjának kilométereit Kovilytól Újvidékig. Csak a térképre kell tekinteni, hogy kitessék, mennyire kicsi az a távolság, ami elválasztja Űjvidéki Televízió, 1980. V. 28. Szerdára választottuk. Riporter: Fehér Gyula. Bevezető: dr. Bori Imre. Rendező és operatőr: Németh Árpád. Vágó: Németh Margit. Tartama: 55 perc. Közreműködött: Nagygellért János, Romhányi Ibi és Soltis Lajos.