Holnapok tegnapjai (dedikált példány) [antikvár]

Ajánlás E könyv verseinek elolvasása után engedtessék meg némi szabad asszociáció! „Ha szólsz, önmagadba tekints (mit mond a szád, mit a beszéd), mielőtt még elkezdenéd!" A „Szép szavakkal"-t idéztem: e Kazinczyig retrózó s mégis mai, mert önmegszólító versét a lét- és pályaösszegző Antalfy Istvánnak. Töretlen hittel vegyes tagadhatatlan keserűséggel summáz a 42. kötetében. De épp ezért hiteles például a „Visszakozó a semmiből", és ezért fénylenek az Adyhoz menekülő, hozzá valló sorok:" / s benne élsz / akár ebben a / nyomorúságos / szelet papírban, / amit most, /szánalmas éjszakán / neked írtam / " Ugyanőt idézte, meg Nagy László a híres prózaversében, „Aföltámadás szomorúságá"-ban /1969 : „ Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik."Parafrázissal élek: Látok/látunk egy olykor magányos Költőt, egy kánonokba sajnos tán soha be nem férőt. Nekem Antalfy István szíve tetszik. Jelesül: annak alázata, igazi szeretete. Isten, a Haza, a Hitves, a Költészet iránt Éreznünk kell: irántunk is. Olvasói iránt. Ezért vegyük hát kézbe a reméljük, nem végső Ajándékát, hogy azonosulhassunk a címadó költemény igazával: „ / Az élet lehet ballada, / lehet virágos kerted, / és ha boldog vagy igazán, / azt mégiscsak - Te nyerted! " Holczer József Pilinszky- és Lőrincze-díjas piarista