Hoztam utat (dedikált) [antikvár]

Ahogy öregszik az ember egyre fontosabbá válnak a gyökerei, egyre többször merül fel gondolataiban a kérdés, hogy honnan is jöttünk, miért is, kik voltak azok az ősök, akiket már nem ismerhettünk, de akik lehetővé tették a mi életünket itt Magyarországon. Az biztos, hogy búcsúzásra és újrakezdésre is készek voltak mindannyian, amikor 300 évvel ezelőtt hívó szóra elindultak a Pannon-medence ismeretlen tájaira, hogy ott újrakezdjék életüket. Vajon mik voltak azok a motivációk, amik erre a felelősségteljes, és egyben kegyetlen elhatározásra bírták őket, hiszen döntésük a szülőföld, a család, szeretteik elhagyását jelentette. A legbátrabbak, lelkiekben legerősebbek indultak el, és vállalták a nem kevés veszélyt rejtő nagy kalandot. Majd itt az új hazában az átgázolhatatlan mocsárból és a kétszáz évig parlagon heverő területekből termőföldet varázsoltak és falvak egész sorát építették fel. Templomok sokasága nőtt ki a földből emlékeztetve az óhazára, az onnan hozott hitre, erkölcsre vagy csendes órákon az otthagyott földre, családra. Én magam örökké hálás leszek a családomnak, hogy megtanítottak kételkedni, megkövetelték, hogy ne fogadjam el a tálcán felkínált sablonokat, sose hagyjak nyitott kérdéseket megválaszolatlanul, és mindig keressem az okokat és az arra adható válaszokat, s akik beszéltek olyan dolgokról is, amiről nem volt szabad. A dunai svábok története és a hagyományos értelemben vett kultúrájuk a sok elhivatott ember munkája ellenére szép lassan eltűnik. Azt pedig tudjuk, hogy egy nép, történelmének, származásának ismerete nélkül gyenge, gyökértelen. Ezért úgy éreztem, hogy még van lehetőségem, és emellett szívből jövő kötelességem is hitelesen bemutatni, hogy nem egy batyuval érkeztünk ide és, hogy nem vettük el mások földjeit, hanem beilleszkedve a szülőföldtől távoli társadalomba emberfeletti munkával értéket hoztunk létre és váltunk sváb magyarokká. Szeretném, hogy több évszázad múltán végre feloldódjanak a görcsök, és ne legyen táboruk azoknak, akik a történelem megengedhetetlen leegyszerűsítésével próbálkoznak azt meghamisítani. – Wéber Krisztina