Idegenvezetés (Dedikált) [antikvár]

Végre egy költő, aki az újdonat-ó divat-Cipollák terrorjában az mer lenni, ami: maga-magának való, maga-magára valló szabad és független lélek, a szépség szabadosa. Költő, aki még mer, merészel verset írni; akit nem riaszt meg a kidobott madárijesztő, a fölösleges kacatok dombjára vetett költemény szomorú árvasága. Ízlés-diktatúrák, magán-hóbortok hallhatatlansága? Ugyan! „Mintázd meg levegőből” – mondja egyik mestere után, akihez hasonlóan a hallgatás tornyában élt vagy két évtizeden át.