Időrengés (dedikált) [antikvár]

Gerinc sarkai kissé kopottasak.
Ezt a könyvet sokan nem fogják szeretni. Nem szeretik majd azok, akik arcuk helyén egy rangot, egy pozíciót, egy jelszót viselnek. Akiknek mindenekfeletti érdeke a jelen világrend fenntartása, mert annak összeomlásával ők maguk is összeomlanának. És akik épp ezért rettegnek a szabad emberek brutális őszinteségétől. A minket körülvevő világban a könyv szereplői különcnek, kívülállónak tűnhetnek. Csak hát kérdés: ki van kívül, ki van belül? Ők kilencen: Bartai Ariadne, Gyöngyössy Zoltán, Hortobágyi László, Spányi Miklós, Dukay Barnabás, Csalog Gábor, Csapó Gyula, Gadó Gábor, Kovalik Balázs lettek-e hűtlenek a világhoz, vagy inkább a világ elégelte meg az ellenállás szabadságát? Beszélgetéseinkben privát sérelmeket hallgatólag félretettünk, mert ezeknél fontosabb üzenetünk volt; a személyes hang sehol sem személyeskedő, de azért a magyar zeneélet nagyhatalmú maszkjai név nélkül is sokszor magukra ismerhetnek. Mára a közös célkitűzések összefogta bensőséges művészi közösségek szinte teljesen megszűntek. De csak szinte. Ha másképp nem, virtuálisan ma is léteznek. Könyvünkben egy efféle közösség körvonalai bontakoznak ki, melyek tagjai minden különbözőségük ellenére is rendre ugyanott tapintanak fájó pontokat a magyar zeneélet és -oktatás beteg testén. Ha beszélgetéskor egyedül vagyok, akkor a bennem lévő másikkal váltok szót. Ha beszélgetőtársammal megértjük egymást: saját lehetőségeim folytatnak eszmecserét. Ilyenkor inkább vagyok magamban, mint amikor egyedül vagyok. Ezt a könyvet néhányan szeretni fogják.