Időutazás (dedikált) [antikvár]

Egy emlékkönyvet tart a kezében kedves Olvasó! Ez az emlékkönyv arról szól, hogyan élt egy újságíró. Szándékosan emberi, egyéni küzdelem köré építettem mondanivalómat és mellőztem minden politikai, társadalmi körülményt, hogy bemutathassam; elsősorban mindig az egyénen múlik hivatásának kiépítése, sikerinek, kudarcainak feldolgozása. Jómagam szolgálatnak tekintettem az újságírást, amelyet csak megfelelő felkészültséggel, alázattal lehet ellátni. Olyan szolgálat, amelyben az újságíró nem önmagát akarja előtérbe helyezni, hanem az őt körülvevő környezetet és abban is főleg az embert. Emberekről írtam, embereknek. Minden fellengzőség nélkül, ez volt az ars poeticám. Az utóbbi évtizedekben sok minden változott, főleg a technikában, egyben azonban nem változik ez a szakma, még a XXI. században sem, abban ugyanis, hogy mindig az embereket kell szolgálni. Régebben nem voltak faxok, mobilok és e-mailok. Sokszor kurblis telefonon jelentkeztünk be vidékről, külföldről és gépíró kolleganőink vették hibátlanul az anyagot. Magam nagyra becsülöm a modern eszközöket, sőt alkalmazom is, - már amelyiket tudom kezelni. De ezeken keresztül is a közönség tájékoztatása, a pontosság, az alaposság a fő cél. Remélem ez a könyv, amelyben szakmai önéletrajzomon túl számos riport és interjú is helyet kapott, tükrözi majd azt az empátiát, amellyel munkámat végeztem és a beszélgető partnereimhez közel jutottam. A Népszavánál, majd a Képes Újságnál eltöltött évek alatt megjelent munkáimból készült válogatás tükrözi, azt a nem is titkolt célomat, hogy fiatal kollegáimnak örökül hagyjam az elhivatottságot, olvasóimnak pedig átadhatom azt az örömöt, amelyet e találkozások során éreztem.