Ifj. Fazekas Lajos népi iparművész kiállítása (dedikált példány) [antikvár]

- A fazekas mestert keressük!- Én vagyok - mondja egy fiatal, magas, már első látásra is nagyon rokonszenves ember. Kormos, agyagos kötény van előtte, ócska kék munkáskabát rajta, pernyés, kormos sapka a fején. Az orra körül is jókora koromfoltok. Egy nagy üst előtt áll, amelyikben forr valami nehéz fekete folyadék. A mester ebbe mártogatja a szebbnél szebb formájú fekete cserepeit. nagy merőkanállal öntözgeti az edényeket, aztán kiteszi mindegyiket az üst melletti padkára.- A legjobbkor jöttek, éppen most szedtünk ki egy kemence edényt!Ott a kemence is, még meleg, abból kerülnek ide a cserepek a forró fekete fürdőbe.Mielőtt szétnéznénk, máris jó volna megtudni, miféle művelet ez itt? A mester készséges magyarázatba kezd. Az igazi, munkáját szerető ember lelkesedésével beszél. Dehogy vagyunk terhére, aki szereti a mesterségét, örül minden érdeklődésnek.Arról van szó, hogy a nádudvari agyagból készült fekete cserép átereszti a vizet. Vagyis pontosabban áteresztette. Ez ellen próbáltak védekezni belső mázzal, lakkal, de ez a fajta mesterkedés nem hozta meg a kívánt eredményt.