Ím hol az ember (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Az éj haván, kékfestő abroszon dermed a sár, tegnapi lakoma sápadt húsai fagynak a tálra hűlnek a holdak alvó ujjaidon már messze jársz - a sűrű fák között világot gyújt a házban valaki dunna alól éneket hallani nagyanyád hív a rég elköltözött oly lágy a dallam, nincs hozzá szöveg csak lüktető tenyered éreti meg hogy fölizzik a sárarany s már hajlitod a selymes agyagot és újragyúrsz embert meg állatot szertegurulnak, törnek a nippek