Intuíciók (dedikált példány) [antikvár]

Poétika angelicusNem kömiyű feladat elfogulatlanul olyan költőtárs verseskötetéhez ajánlást írni, akihez kerek húsz esztendős barátság fűz, akinek magánéletéből sokat láttam, aki keserű sorsfordulókon esett át, melyek akár egész életre is nyomot hagyhatnak az emberben és mégis mindannyian igyekszünk a kapott jeleket, sebeket homályban tartani, hogy azokat ne láthassa senki. Ezek a sebek, jelek" néha valamilyen formában akaratlanul is megjelennek. A költő viszont nem cselekedhetik így, mert kényszere van arra, hogy leírja mindazt, amit érez - legyen az gyönyör, keserűség, gőg, förtelem, pátosz, harag, elmúlás, vagy művészekhez, személyekhez írt versek. Az alkotóembert belső szükség készteti írásra, így lesz belőle költő, mert valamit létrehoz. Ilyenkor önmagával vívott benső tusája tör kifelé -mondhatni - megfakad száján a vers, így a némaság nem tart sokáig, hiszen a poéta nem tehet zárat a szívére. Irodalmi munkásságom során az elsőkötetes költőnknél mindenekelőtt a belső kényszert, a mélyről fakadó érzelmi erőt keresem. Csak annak a versírónak lehet mondanivalója, akinél a verstani ismeretek mellett a szenvedély is diktál. Csak annak van foganatja, aki költeményeiben saját