Iratok a magyar zeneélet történetéhez 1945-1956 I. (dedikált példány) [antikvár]

ELŐSZÓ Ez a kötet a második gyűjtemény, amely a 20. századi magyar zenetörténet 1945 és 1956 közötti időszakának levéltári dokumentumait adja közre. Az első ugyanezeknek az éveknek zenepedagógia-történeti dokumentumait közölte. Ez a második a zeneélet más ágazatainak történetét dokumentálja. Hiányzanak belőle az alkotás- és tudománytörténet, az esztétikai-ideológiai nézetek és viták, a szövetségi élet dokumentumai. Ezeknek egy további gyűjteményben, más forrásokból kell majd napvilágot látniuk. Az olvasó ebben a kötetben is számos hiányra, lakunára bukkanhat: nyomaira a dokumentumok mostoha sorsának, gondatlan kezelésének, kallódásának vagy éppen pusztulásának. Emiatt nehéz sokszor egy-egy kezdeményező javaslat, beadvány, felterjesztés következményeit felderíteni. De számos esetben jelzik dokumentumaink a szóbeli vagy telefon-intézkedések emlékét is, amelyeknek írásos nyoma nem maradt. Együttesük nagyjában-egészében mégis kirajzolja a korszak zenetörténetének legfontosabb erővonalait. Zenetörténetünk erről az oldaláról nézve sokkal egyenetlenebb képet mutat, mint pedagógiai arculata. Igaz, hogy a zenei nevelésügy történetében is bizonyos cezúrát jelentett az ötvenes évek eleje, amikor a központi intézkedések nagyjából mai felépítését, állami szervezetét kialakították. A magyar zeneoktatásnak vagy inkább zenei nevelésügynek azonban már a felszabadulás előtt is sok évtizedes, folyamatos hagyományai voltak, és ha nem is állami, de igen szilárd és kiterjedt, részben municipiális, részben magán jellegű zeneiskolai hálózatra támaszkodott. Ennek tanárait részben a Zeneművészeti Főiskola, részben a Nemzeti Zenede képezte, és ez a tanári kar, ez az iskolahálózat küldte vissza legjobb növendékeit a felsőfokú intézményekbe. Ami pedig a közismereti iskolák ének-zenetanítását illeti, ez is mind az állami, mind a felekezeti iskolákban, kivált a tanítóképző intézetekben tekinthetett vissza olyan előzményekre, amelyek szervezetileg előkészítették a Kodály Zoltán és tanítványai, követői által kezdeményezett és kidolgozott új szellemű pedagógia befogadását. Ezek a folyamatos és megalapozott előzmények mindenesetre a zenepedagógia mindkét ágában megkönnyítették a simább áttérést az új szervezeti rendre. Éppen a zeneoktatásunk színvonalával való összehasonlításból kellett kitűnnie világosan zenei intézményhálózatunk visszamaradottságának. Azok a kiváló muzsikusok, akik szerteszéledtek a világban - s akikkel szívesen elbüszkélkedünk - tanúi