Bővebb ismertető
I.BEVEZETÉS1930. november 22-én Szegeden egy, a testnevelés kérdéseivei foglalkozó kongresszuson "Az iskolai ifjúság testnevelése" cimmel beszédet mondott Szentgyörgyi Albert, szegedi orvos és biokémikus, a később világszerte ismertté vált Nobel-dijas kutató-tudós. Felszólalása végén elmesélt egy kis esetet, a-melynek véletlenül és akaratlanul tanuja volt pár évvel korábban, és amely esetet az akkori középiskolai tanitás eredményeire nézve érzett jellemzőnek.A rotterdami nagy Rajna-hidon Szentgyörgyi előtt ment egy diák, hóna alatt nagy csomó könyvvel. Korából látszott, hogy érettségi vizsga körül jár. De járásának derűs jellege mutatta, hogy ezen a vizsgán már túlesett. A hid közepére kiérve a diák megállt, a szijjal összekötött könyvcsomót kilógatta a folyó felett, azután elengedte a szijat és arcában a legélénkebb kéj érzetével figyelte, hogy hogyan zuhannak le azok a könyvek és hogyan nyelik el őket a Rajna habjai egyszer s mindenkorra. (1)Közel 30 évvel később egy cseh pedagógiaprofesszor mesélte, hogy egyszer fölöttébb vidámnak látta unokáit. Jókedvükben szinte a mennyezetig ugráltak. Kérdésére, hogy miért e nagy öröm, ragyogó arccal válaszolták a gyerekek, hogy ciánoznak az iskolában.Még később, 1972-ben, nem Hollandiában és nem Csehszlovákiában, hanem Magyarországon a diákparlamentekre való készülődés időszakában egy osztályfőnök tanácsokat ad osztályának: milyen kérdéseket érdemes elővenni, megbeszélni az iskola közelgő vitafórumán. Az igazgató javaslatára emliti, hogy gondolkozzanak az iskola vasárnapi nyitvatartásán is.