Itt tó van a Tátra ölén... (dedikált példány) [antikvár]

BeköszöntöItt tó van a Tátra ölén, Csillogó, tiszta, vad. Keresem benne a századokat. Az életemet, A sirtáró dalokat. Keresem magam közelségét, A szállaló Idöt S a tükröt, a varázsosat, A megismertetöt.Ady Endre: A föltámadás szomorúságaAdy ezt a költeményt 1910 augusztusában írta, amikor - egy Lédával való összeveszés után - pihenni ment a Tátrába. Előbb Újtátrafüreden lakott, majd átköltözött a Csorbatóhoz (feltehetően a Nagyszállóba), mert a tó és a körülötte lévő erdők, hegyek illettek igazán magányos, töprengő hangulatához.Jelen útikönyvünkkel azt a Tátrát szeretnénk bemutatni, amelyiket Ady látott, láthatott. Tehát egy újabb történelmi utazásra hívjuk olvasóinkat, akik között ismét az erdészek kapnak több ismeretet: az erdészeti szempontból fontos látnivalókat külön is kiemeljük. így mintegy kísérői leszünk az Országos Erdészeti Egyesület 1909. évi tátrai (fenyőházi) közgyűlésének is, amelynek során a résztvevők leginkább a Vág felső folyásánál, illetve a Magas-Tátra közvetlen környékén megvalósult kincstári erdőgazdálkodás eredményeivel ismerkedtek meg.Könyvünk nem alpinistáknak készült. Akik hegymászásí céllal indulnak a Tátrába, azok legfeljebb eligazítást, nem pedig részletes útikalauzt kapnak. Ugyanakkor foglalkozunk a tátrai üdülőhelyek kialakulásával, azok közül főleg a kincstári tulajdonban lévőkkel. Szintén megkülönböztetett figyelmet kapnak az egykori irtásfalvak, amelyek erdészettörténeti szempontból különösen érdekesek. Végül a Vág völgyében megtekintjük a századforduló egyik legkorszerűbbnek tartott erdőgazdasági egységét, a liptóújvári főerdőhivatalt.Tehát: vade me cum! - jöjj velem, fedezzük fel a Tátrát!