Új napok peregnek (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
"Többnyire csupán a mondandó belső törvényeire figyel, szavait: a hangzás és gondolat távolodó vagy összecsendülő szólamát is ez a belső sugallat vezérli. Ilyen módon minden verse egyedi darab, de a különféle formajegyektől függetlenül van bennük valami közös: a hang személyessége, a lírai hevület fogantató ereje, feszültsége. (...) Egy dunántúli Emily Dickinson! - mondhatnám rá hatáskereső hangsúllyal, de tán többet jelzek róla szerényebb eligazítással így: költőnő az igazi lírikus fajtából." Fodor András "Van valami szinte növényi, eltökélt alázat abban a szelíd erőben, ami Kondor Ilona verseit összetartja. Fűvel, fával, forrással, patakkal testvériesülő panteizmusra emlékeztet, de mégsem igazán az, mert nem olyan önfeledt, hogy belevesszen a természeti szféra mikrokozmoszába. (...) Kondor Ilona költészetének kelméje halállal átitatott Veronika-kendő. A vér, amit fölitat vele, nem a sajátja, hanem a keresztre feszített reményeké: az Emberfiáé, mindnyájunké. Korélmény is, de az intim szféra üzenete is, amelyre rá-rátévednek a szeszélyes futású, kötetlen szótagszámú sorok..." Kemény Géza "Hiteles, tudatos poéta tárulkozik ki előttünk; versei kertelés nélkül, teljességgel fejezik ki egyéniségét, melyet beragyog eredetisége, vagyis a képesség, hogy poétikai látomásaiban magamagát adja. Birtokában van a lírai logikának, folyvást teret teremt a drámai beszédhez, amely súlyt ad a szónak. S mindez személyes, meggyőző erőt hordoz magában, s ekképp a költő kiemeléseivel, a vers megformálásával oly aurát teremt, amely kitölti az olvasó érzelmeit." Kiszely Gábor