Janus Pannonius és a jogtudományok (dedikált példány) [antikvár]

Janus Pannoniusról általában úgy szokás megemlékezni, mint aki a magyar líra nyitánya, kora haladó humanista műveltségének zászlóvivője. Csodagyerek volt, akinek ,, szép híre, neve" az országhatárokon túl is ismert volt, és aki - ahogy Gerézdi Rabán írja - ,,közel négy századon át - Petőfiig - az egyetlen magyar költő, akit ismert és elismert Európa." Hatása a nemrég megtalált sevillai kódexek után ismét fellobbanóban, egymás után jelennek meg verskötetei. Sajnálatos, hogy ezek többségükben olyan verseket tartalmaznak, amelyek Janusnak serdülőkorából származó pajzán, erotikus epigrammái, s ekként nagy költőnknek mély gondolati tartalmú, ma is időszerű eszmeiségű, művészi szépségben más humanista költővel egyenrangú alkotásai csak ritkán kerülnek a nagyközönség asztalára.Életének egyes mozzanatai körül is erős viták kerekedtek. Ma már - Kardos Tobpr befogadó közlése után - elült a Csezmiczei - Kesinczei névvita az utóbbi javára. Janusnak itáliai, főleg páduai évei körül azonban még ma is akadnak tisztázatlan körülmények. Bizonyítás nélkül kinyilatkoztatni, hogy Janus Pannonius a kánonjog doktora volt, és hogy ,,a páduai egyetemen nem teológiával, hanem kánonjoggal foglalkozott", argumentum baculinumnak minősíthető eljárás.