Játszó terek (aláírt példány) [antikvár]

(A bevezetés bevezetése) Szükséges megjegyezni: ez a kecses kis album nem követi a divatot (amit ma divatosan trendnek, sőt, trendinek mondanak; ahogy valamikor a sintérből gyepmester, a házmesterből házfelügyelő, az árubeszerzésből pedig logisztika lett). Ha követte volna, tán meg sem születik. Szembe megy azzal a konokul terjedő nézettel, miszerint egyedül a lukratív fotográfia sikeres. E nézet képviselői állítják: a fotográfus rossz útonjár, ha a saját gyönyörűségére készít fotósorozatokat, és nem kérdez meg valakit, érdekli-e mindez az embereket vagy sem, A fotográfusnak, szerintük, mielőtt fényképez egyetlen kérdést kell feltennie: ki az, aki megfogja majd venni az albumot? Ezt vajon ki tudja előre? Létezik-e a Hegyeshalom és Csap között élők. nagyobb halmazára jellemző, egynemű ízlés, és ha igen, vajon ki a tudója? Hol az a könyvkiadó? Hol az a lapszerkesztő? Gondoljunk bele, mi történt volna, ha ez az elv vezérli az alkotókat. Csak két példa: több kiadó visszautasította Proust különös regényét (a Gallimard néhány év múlva sietett jóvátenni mulasztását); André Kertész torzított aktjait nem fogadta el a megrendelő. Mondjam még? Van, persze, más vélemény is. Gábriel Garcta Márquez szerint A siker bátorító, az olvasók szeretete is ösztönzőleg hat, de mindez csak ráadás, mert egy jó író akkor is ír, ha lyukas a cipője, vagy ha nem fogynak jól a könyvei." Ottlik Géza 1935-ben, a rádiójátékok műfajproblémái kapcsán azt úja: az általánosság megszorítása nemcsak jellemtelenné, hanem igénytelenné is kényszeríti a műsort. A minduntalan visszatérő szempont, Mi kell a közönségnek?", csak egyezményeket, folytonos megalkuvást eredményezett. Figyelemre méltó megállapítás. Ráadásul a lukratív fotográfiával együtt divat lett sietni. S ami ebből következik: a minőségi követelményt gyakran fe-5