Jel (dedikált) [antikvár]

Jel: valamilyen szándékosan létrehozott, jól érzékelhető jelenség, amellyel valaki valamit közölni akar valakivel. Jel: olyan jelenség, esemény, helyzet vagy ezek olyan vetülete, amelyből múltbelire, meglevőre vagy bekövetkezőre lehet következtetni. (Jel: személyen vagy barmon lelhető, személyt vagy barmot megkülönböztetni alkalmas jegy, sebhegy, vágás, csonkaság.) Jel: dolgot, fogalmat, gondolatot, eszmét jelölő írott, rajzolt, nyomtatott, képszerű vagy vonalas ábra vagy egyéb jelkép. (Jel: olyan megnyilatkoztatás, cselekvés, érzékelhető jelenség, amelyet bizonyos lelkiállapot, tulajdonság, hajlam következményének ítélhetünk.) Jel: cselekvésre, magatartásra fölhívó mozdulat, cselekvés, szándékosan létrehozott jelenség. (Jel: adat, nyom, amely valami után megmarad.) (A szó maga ősi örökség a finnugor korból. Eredetileg nyomot, lábnyomot, csapást jelentett.)