Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken (dedikált példány) [antikvár]

A könyv a Muravidéken található Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca és Kót falvakból álló településcsoport magyar lakosságának jeles napjaihoz és ünnepeihez kapcsolódó népszokásait és hiedelmeit mutatja be. A paraszti élet ünneprendszere ugyan az egyházi rend ünnepeihez kapcsolódik, mégsem a vallás, hanem a folklorisztika hiedelem- és szokáskutatásának szemszögéből tekintjük át az írott és gyűjtött forrásokat. Munkánk az összehasonlító folklórkutatások módszereinek elveit követi. Célunk a jeles napi hagyományok minél teljesebb felgyűjtése, az írott források felkutatása, a szomszédos tájegységek irányából érkező legerősebb jeles napi hatások és kölcsönhatások bemutatása. A jeles napok hiedelem- és szokásanyaga alatt a folklorisztika által meghatározott és használt fogalmakat értjük.A magyar néprajztudomány a múlt század végétől, intézményesedése óta mindig is nagy figyelmet szentelt a népszokások kutatásának, feldolgozásának. Nem sorolunk fel neveket, könyveket és tanulmányokat, hiszen - objektív okok miatt - ezt csak a teljesség igénye nélkül tehetnénk meg, másrészt nem célunk bibliográfiai vagy egyéb, kutatástörténeti összefoglalóval előrukkolni. Mégis, ha a magyar népszokások területi és időbeli összegyűjtése és feldolgozása nagymértékben megtörtént, legalábbis a kutatások intenzitása és a gyűjtések nagysága élenjáró a folklorisztika területén, miért döntöttünk úgy, hogy egy néprajzilag nem divatos településhalmaz jeles napi szokásait gyűjtsük, kutassuk, főleg ha már ezt előttünk több ízben is megtették?Indoklásunkat kezdjük a múlt században: az első néprajzi, folklór anyagot gyűjtők Lendva-vidéken a néptanítók, diákok voltak, akik különböző buzdításoknak téve eleget füzettel és tollal felszerelkezve gázoltak a szájhagyományok, szokások bűvös világába. Füzettel és tollal csupán, hiszen a szakmai felkészültség hiányzott, legfeljebb némi alapvető útmutatást birtokoltak. Ezért történhetett meg, hogy az első kéziratok vegyes anyagot hoznak, legtöbbször a kuriózumokra korlátozódnak. Az úttörőkkel egy időben említenünk kell a korabeli helyi sajtót is, mely publicista szemszögből ugyan, kimondott szándék nélkül néha mégis értékes információkat közöl számunkra. Ha nem is szolgálnak kimerítő adatokkal az első kísérletek, csemegék lehetnek kutatásunkhoz. Az első, szakmai hozzáállással gyűjtő és publikáló kutatókként Gönczi Ferencet és Bellosics Bálintot kell említenünk.