Jeles szerzők 1860-1920 (dedikált példány) [antikvár]

Máté-Tóth András - Sarnyai Csaba Máté ELŐSZÓ A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékén indult meg az országban a vallástudomány, mint külön diszciplína, oktatása és kutatása az ezredfordulón. E munka során merült fel a szakmai-tudományos igény a magyar vallástudomány történetének jobb megismerését célzó alapkutatás elindítására. A fenti kutatás fontos gyakorlati eredménye a megjelentetni kívánt Szöveggyűjtemény, amely a hazai vallástudomány szempontjából kulcsfontosságúnak tűnő és nehezen hozzáférhető magyar nyelvű forrásokat és adatokat igyekszik elérhetővé tenni (1). A Szöveggyűjtemény létrejöttéhez nélkülözhetetlen volt Kerekes László és Sáfrány Attila alapos és gondos szakmai munkája. I. A NEIMZETKÖZI TUDOMÁNYTÖRTÉNETI KONTEXTUS A tudománytörténet a történettudománynak az a műfaja, amely a legkülönbözőbb eszmék, felfogások, kulcsfogalmak keletkezését, jelentésmódosulásait, képviselőit kutatja. A tudománytörténet adatokat keres, ezeket rendszerezi, megkísérli feltárni a tudományos érdeklődés módosulásainak filozófia, társadalmi okait és következményeit. A vallástudomány történetének feldolgozása a nemzetközi szakirodalomban általában két egymással összefüggő, ám egymástól világosan elkülöníthető módon folyik. Az egyik kutatási útvonal a vallástudományi intézményeket veszi sorra, azok keletkezésének sorrendjében. Számos művet találhatunk, melyek egy-egy nagyhírű és jelentős tanszék történetét dolgozták fel. Az egyik ilyen általánosan ismert és használt intézménycentrikus alapmű Sigurd Hjelde 1994-ben megjelent kötete, amely a diszciplína keletkezésének első évtizedeit mutatja be, miközben arra a kérdésre keres választ, hogyan vált el a vallás teológiai vizsgálatából a vallástudományi megközelítés (2). Hasonló megközelítést alkalmaz a tübingeni Hubert Cancik és mások által szerkesztett német nyelvű kézikönyv is, amelynek első kötetében országokra bontva megtalálhatjuk a legkiemelkedőbb vallástudományi intézményeket történeti felsorolásban (3). A másik tudománytörténeti megoldás elsősorban a klasszikusok műveit helyezi előtérbe. A vallástudományi megközelítés klasszikusait kézikönyv jelleggel a holland iszlamista Jacques Waardenburg „Classical approaches " először 1974-ben megjelent szöveggyűjteménye dolgozza fel (4). A kötet elején a szerző tudománytörténeti áttekintést ad a diszciplína 19. sz-i keletkezéséről, majd a vallástudomány különböző