Jó volt élni (dedikált) [antikvár]

Lázár Mária lánya, Sztojanovics Hella dedikációjával. Lapélei enyhén hullámosak, elszíneződtek.
"Nagyon ​szerettem az életet Ragyogásában és sötétségében is, még olyankor is, mikor kegyetlennek éreztem. Soha, soha se éreztem azt, percekre sem, hogy most jobb volna nem élni. Mikor jöttek a sorscsapások, nagy veszteségek, a keserű könnyek időszakai, arra gondoltam, hogy hiszen én teljes emberi életet kértem, arra vágytam, nem az üvegházi növényére. És mikor nagyon-nagyon nehéznek éreztem, mendég megszólalt a titokzatos Hang: Elég néked az Én kegyelmem… És mindég elég volt gyógyulásra, megnyugvásra, újjászülető mosolyra… Minden embernek, aki nyílt szemmel nézett körül, és mellre szívta az életet – le kellene írnia, így a vég felé azt, amit tanult belőle. Mit ismert meg benne lényegesnek és mit lényegtelennek. Jó beleállni a folyóba, hogy kimossuk iszapjából, homokjából az aranyszemcséket. És felmutassuk magunknak, szeretteinknek; ezt találtam… ennyit találtam." Gróf Lázár Mária ősi székely család egyik utolsó sarjaként csak kora fiatalságát, 1894–1918-ig töltötte Erdélyben. Erről az időről szól naplóinak időskori összegezése, szubjektív korképet adva az erdélyi arisztokrácia békebeli életéről. Költői, humanista, minden iránt érdeklődő lénye átsugárzik a könyv minden – hol kacagtató, hol könnyeket fakasztó, hol mélyen elgondolkodtató – lapján. Részlet: Anyám 8 éves korától írt naplót, jóformán élete végéig. Sajnos nagyrészét elnyelte két világomlás. Az itt kiadott összegezést - születésétől első házasságáig - évekig pötyögtette egy ujjal kis, hordozható írógépén az 1960-as évek végétől a 70-es évek elejéig főleg pici, balatoni "remetelakában". Csak gyerekeinek és unokájának szánta, kiadásra nem gondolt senki. Csak, mikor többen olvasták a kéziratot nagy érdeklődéssel és lelkesedéssel, született meg a kiadás gondolata. A szöveget nagyrészt változatlanul hagytuk, s az akkori helyesíráson sem változtattunk. Mivel igazi napló, persze erősen szubjektív. Az idegennyelvű idézeteket én fordítottam, nagyon amatőr módon. A nagy világeseményekről kevés szó esik, csak ha személyesen érintették - mégis korkép egy bizonyos erdélyi osztály életéről az első világháború előtt és alatt. Sok hódítását olvasva talán beképzeltnek tűnhet, pedig ettől a legtávolabb volt. Inkább félénk, visszahúzódó, kisebbségi érzésekkel teli, ezért jegyzett fel aprólékosan minden sikert. Korának divat-típusa volt, szőke, fehérbőrű, kékszemű és száz százalékig nőies - ezért volt nagy hatással sokakra. Köszönet Somhegyi Juditnak, kinek lelkesedése, ösztönzése és végül szakmai szerepe nélkül ki tudja, valaha megjelent volna-e ez az írás. Neki köszönhetjük a címet is, mi pontosabban, tömörebben nem fejezhetné ki Anyám csodálatos életszeretetét és bizalmát egy Felsőbb Vezetésben. Sessoms-Sztojanovics Hella