Bővebb ismertető
A nyolcvanas évek derekán egy új hang szólalt meg a kortárs hazai szobrászatban. A név - Jószay Zsolt - nem sokat mondott, de a szakma kezdett odafigyelni, néhány műértő felkapta a fejét.
A művészeti élet már túl van a nagy eltiltásokon. Aczél György utóvédharcokat folytat, a Hegyi Lóránd által preferált olasz és német példák után honosított új szenzibilis festészet még nem tudja, hogy múló stílusdivat csupán, a figurális szobrászat (noha számos kiváló és maradandó műalkotás születik) háttérbe szorul, vezérműfajjá válik az installáció, az environment, a különféle téri játékok. Ebben a közegben jelentkezik az országos fontosságú tárlatokon meglepően érett plasztikáival Jószay Zsolt.