József Attila: (Magad emésztő...) (dedikált példány) [antikvár]

A kései József Attila-versek egyik alapélménye a feloldásra váró gyermek-férfi kettősség, dichotómia. "A költő olyan, mint a kisgyerek", "Gyermek a lelkem", - írja magáról, s a gyermek-élmény költői világának is meghatározó elemévé válik: "ütött gyermekként" morognak a levelek, a szabadság kézenfogva vezeti "szép gyermekét, a rendet". De ugyanakkor "Én férfi vagyok, nemes és konok", s így szól önmagára: "Légy, ami lennél: férfi"...