Újra meg újra (aláírt) [antikvár]

Az előzéklapon az író aláírása.
- Barbara, most menj vissza abba az időbe, ahol valamilyen módon kapcsolatba kerülhettél Fannival, azaz Richárd volt feleségével. A válaszra nem soká kellett várnunk. - Lépcsőket látok, egy épülethez vezetnek, oszlopos, fehér, elöl nyitott épülethez. Ajtaja nincs. Hosszú ruhám van, valami zsák, durva anyagból. A hajam hosszú és szőke, be van fonva. Richárd teljesen zavarba jött a furcsa választól. Bár már sejtette, hogy mi történik, azért még mindig félt magának bevallani az igazságot. Tudta, hogy pillanatokon belül gyökeresen meg fog változni az élete. Szerette volna kiélvezni azt az utolsó néhány másodpercet, amíg még "régi életének" "régi felfogásával" eltölthetett. Aztán a pillanat elmúlt, Richárd pedig kénytelen volt felkészülni a következő kérdésre, és arra a válaszra, amit valószínűleg hallani fog. - Mondd meg nekem, hogy mi a neved, és azt, hogy ... melyik évben járunk! - folytatta a Doki. - Arondának hívnak, tizennyolcéves vagyok. Látom a piacot az épület előtt. Kosarak, a vállunkon visszük a kosarakat. Egy völgyben élünk, nincs víz. Az év időszámításunk előtt 1863...