Jézus átka (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
Könyvem címadó versében Jézus üvölt az égbe fel a keresztfáról, szentek közé csap ostora, angyalokat ütlegel ott, és Istent Hitvány Atyának nevezi, mert némán szemléli azt, ami az emberek világában történik. A neohorthyzmust támadó verseket zárja a jézusi átok: „mért tűröd ezt / mit se teszel // ima helyett / vedd átkomat!” A szerző Radnótira emlékezik: „Ki hogyan tempóz, és milyen a módi, / nem igen bánom, azt próbálgatom most, / hogyan bírta ki Abdáig Radnóti.” A megrendültség sorai ezek: „Fénybogár villog. Mintha én / lennék, de kinek villogok? / Ebből elég! Inkább voníts, / azt meghallják a csillagok.” 2013-ban és 2014-ben írott verseimet gyűjtöttem egybe kor- és személyes dokumentumokként. Azért írtam ezeket a hol haragos, hol fájdalmas sorokat, mert féltem hazámat attól a jövendőtől, ami fenyegeti. A tiltakozás versei ezek. És a tiltakozás a reményt is őrzi, még akkor is, ha a megvalósuló másféle világ nem feltétlenül a szerző életében jön létre. Ezúttal is gyakran építettem verseimbe klasszikus vendégsorokat, idézőjel nélkül, másféle módon jelezve, kiknek a sorait szerepeltetem. Könyvemet nem bontottam ciklusokra, hiszen hol közvetlenül, hol közvetve végig ugyanarról szólok: „A hazám ne legyen pokol, / hol kéz remeg és láb botol.” Simor András