Kalocsai kontraktusok (dedikált példány) [antikvár]

GONDOLATOK ÉS ADATOK A KONTRAKTUSOKRÓL A kontraktus fogalmáról A XVIII. században és a XIX. század első felében, a kései feudalizmus korában, a magyarországi hivatalos iratokban és beszélt nyelvekben gyakran használták a latin eredetű kontraktus kifejezést. A latin nyelvű iratokban természetesen contractusnák írták. A magyar nyelvű szövegekben kontraktusként vagy latinosan contractusként szerepelt a szó. Az utóbbi esetben is magyarul ragozták, pl. contrac-tusban, contractusnak, contractusra stb. olvasható a korabeli forrásokban. A kontraktus kifejezés a XVIII-XIX. században szerződést, egyezséget, kötést, kötelező levelet jelentett. Ritkán előfordult, hogy az egyezséglevelet nem kontraktusnak, hanem conventionak, esetleg obligationak nevezték. A XIX. század első felében arra is volt példa, hogy a magyar nyelvű kontraktus élére magyar címet írtak, pl. egyességet, egyező levelet, kötelező levelet stb. A kontraktus szó jelentését talán legegyszerűbben a szerződés szóval fejezhetnénk ki. Tanulmányomban így is éretelmezem a kifejezét, ámbár tudom, hogy e jelentés nem egészen pontos. Tudományos igényű meghatározással szólva, a szerződés kétoldalú jogügylet, amely „két jogalany megegyező akarati jelentésén alapszik."1 Ezzel szemben az általam bemutatott és tárgyalt kontraktusok többsége csak látszólag kétoldalú jogügylet eredménye. A családi egyezségeket leszámítva, (a kontraktusok) általában jogilag nem egyenlő felek között jöttek létre. Legtöbbször az erősebb fél akaratát tükrözik. Mondhatnánk: diktátumok, amelyeket a gyengébb fél kénytelen volt elfogadni. A kontraktus szónak volt, illetve van szűkebb és tágabb értelmezési lehetősége. A szűkebben értelmező kutatók, főleg a régebbi történeti irodalomban, elsősorban azokat a szerződéseket nevezték kontraktusoknak, amelyek egy-egy helység teljes úrbéri viszonyát szabályozták, illetve amelyeket a földesurak jobbágyközösségeikkel kötöttek. A kontraktus szó effajta szűkebb értelmezése tükröződik pl. Welmann Imre meghatározásában.2 Ugyanebben a szellemben fogalmazódtak Lukács Zsófia megállapításai a szerződéses jobbágyok XVIII. századi helyzetéről.3 A kontraktus szó adott nevet a magyar jobbágyok egyik csoportjának, az ún. kontraktualistáknak, akiknek úrbéri jogviszonyát szerződés, vagyis kontraktus szabályozta. A tágabb értelmezés szerint a kontraktus fogalmába beletartozik minden feu- 1 Új Idők Lexikona. 22. köt. 1941. 5658. 2 WELLMANN Imre 1967. 359. 3 LUKÁCS Zsófia 1937. 16. 4 VARGA János 1967. 89-90.