Karcag társadalomszervezete a 18-20. században [antikvár]

BEVEZETŐ Munkámat a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének társadalomnéprajzi stúdiumai indították útnak 1970-ben. Gunda Béla professzor előadásai és az ajánlott társadalomnéprajzi feldolgozások iránymutatásai alapján kezdtem el adatgyűjtésemet és végeztem egy évtizeden át egy olyan alföldi mezővárosban, amelynek életét magam is éltem. Rokonsági csoportomon keresztül a közösség életét, működését belülről figyelhettem. így a kikérdezés mellett a megfigyelés módszerére is nagy hangsúlyt fektettem. A kutatást történeti mélységbe is kiterjesztettem. A levéltári anyag néprajzi szempontú felhasználására Bellon Tibor, Szilágyi Miklós és Szabó László munkái hívták fel a figyelmemet.^ E karcagi feldolgozásban a történeti és a funkcionális néprajzi módszereket egyaránt felhasználom. A magyar társadalmi élet kutatásának felmérése Fél Edithez fűződik.^ A társadalomnéprajz alapvető kérdéseit 1970-ben Szabó László foglalta össze.^ A tudomány ezen ágának azonban napjainkig két jellemző vonása van: a) a kutatók különböző módszerekkel dolgoznak, b) a társadalomnéprajz keretei közé tartozó témákat nem egyenlően kutatták. Ebből következik, hogy egyetlen település társadalomnéprajzi monográfiájának megírásához kevés példát találunk. Kiemeljük azonban Fél Edit munkáit, valamit Morvay Judit „Asszonyok a nagycsaládban" című könyvét.'^ Munkaközösségek is célul tűzték ki egy-egy település részletes társadalomrajzának felvázolását. Az 1930-as években a kemsei és a sárközi munkaközösség, majd a felszabadulás után a tiszaigari kutatók dolgoztak a közösség életének sokoldalú bemutatása szellemében.^ Ide soroljuk Fél Edit-Hofer Tamás átányi monográfiáját is.® Az újabb közös vállalkozások közül a Varsányról és Répáshutáról írt könyveket említjük.'' Az 1960-as években megindult az alföldi városok kutatása is, amelynek fő jellemzője, hogy a különböző tudományágak (régészet, történettudomány, demográfia, néprajz) képviselői egy kötetben tették közzé kutatási eredményeiket. E vállalkozások során készültek el a hajdú-bihari és békés megyei települések monográfiái. Az így született kötetekben az anyagi és szellemi