Karcsi, a csicskás (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: Ezerkilencszáznegyvennégy november derekán csapzott hajú, fiatal cigány menekült a Hermina-major udvarára, éppen a pihenő első század lézengő katonái közé. Ruhája tépett volt, abaposztó székely harisnyája sáros, s homloka kalapjával félig elrejtett daganatából fekete-vörösen szivárgott a vér. riadozva a major-rejtő fák sűrűjébe lesett, aztán a körbe a jövő-menő katonákra, végül az unalmas lassú csepergéssel szemetelő őszi égre. De arra oly esengve, mintha azt kérte volna a szeme: Szakadj le, emelj falat a hátam mögött, nyáladzó novemberi felleg.. A nemrégiben leváltott század pihenőhely, ennivaló, kenyérzsákba gyűrhető emlék után szaglászott, ügyet sem vetett a menekülőre. Ki szalmát cipelt, jókora kévét, nyoszolyának, az ágyúszó elől elrejtőzködött cselédséggel ismerkedett más, s a kút mellett nagylángú szalmatűzön malacot perzseltek hárman.