Kávé a teraszon (dedikált példány) [antikvár]

Bevezető Ez a Krai történet akkor játszódik, amikor még a Polgármesteri Hivatalt, Tanácsházának hívták, és az olyan kis falu, aminek még állomása sem volt, Isten háta mc^ötti településnek számított. A naponta egy, két alkalommal megjelenő busz bonyoMtotta a legközelebbi állomás és a falu között, az ott lakók utaztatását. Vonalas távbeszélőkészülék Telekfalván, ha akadt néhány, csak úgy volt használható, ha a postáskisasszony a postahivatalban létrehozta a kapcsolást a hívó, és a hívott fél között az egyszerű kis központjával. Azért számíthatott különös figyelemre, mert szakmai ismeretei lehetővé tették a falu és a külvilág kapcsolatát, a levél, pénz, távirat, és a híráramlás bonyoMtásával. Akkor még a hét minden napján volt hivatalos idő a postahivatalban, még vasámap is nyolctól, tíz óráig. Ezen az időn kívül a faluba nem jutott el hír, legfeljebb csak gyalogszerrel, amit a falu idősasszonyai hozták-vitték. A postáskisasszony a falu értelmiségi rétegéhez tartozott, ahol sajátságos helyet foglalt el. Rendszerint idegenből érkezett. A falusi ember közvetlenségénél, talán csak a bizalmatlansága nagyobb. így rendszerint időbe telt, amíg a bizalmukba férkőzött, és befogadták maguk közé. Ellenkező esetben mivel szükség volt rá, tisztelet övezte, de nagyon magányos volt. Minden más volt akkor, talán rosszabb, talán jobb, de egy dolog: a szerelem, akkor is egy nő és egy férfi legbensőségesebb érzése volt, alapja egy tartós emberi kapcsolat létrejöttének: a házasságnak. Az út e felé, akkor sem volt sima és egyszerű, de gyönyörű, mint minden emberi érzelem. Szerző