Kávéházi randevúk 2. (dedikált példány) [antikvár]

Kedves Olvasó! Egy közel tíz éve, hétről hétre megjelenő interjúsorozat, könyv alakban megjelenő formájának, második kötetét nyújtom át önnek. Az első kötet a Nőkről, nemcsak nőknek. Kávéházi randevúk, 1998 márciusában látott napvilágot, amelyben 162 nővel készült beszélgetést gyűjtöttem össze egy könyvben. A nőkkel készült interjúsorozat több mint öt éven keresztül tartott, ugyanis a férfisorozattal ellentétben, sok művésszel, városunkba látogató prominens, női személyiséggel készült interjúk is megjelentek a Szekszárdi Vasárnap 15. oldalán. Az első kötet után természetes volt számomra, s ön kedves olvasó is arra ösztönzött, hogy a sorozat folytatódjék tovább, férfiakkal. Azt is mondhatnám, hogy közkívánatra folytatódott a Kávéházi randevúk, hiszen sok kedves férfi olvasóm tette fel öt év alatt - amíg a nőkkel készítettem interjúkat - a kérdést: s mi mikor következünk? Bevallom, nem kis fejtörést okozott számomra, hogy ki legyen a Kávéházi randevú első férfi vendége. Ahogy a női sorozatnál is, szerettem volna, ha egy mindannyiunk által tisztelt és elismert emberrel adnám meg a „rangját" a Férfiakról, nemcsak férfiaknak című, hétről hétre megjelenő oldalnak. Aztán a „véletlen" - ami mint tudjuk nincs - segített. Megtudtam, hogy dr. Péntek Zoltán, a mammográfiai osztályvezető főorvosa nyugdíjba vonul. Természetesen mindez csak egy „álhír", hiszen Péntek főorvos úr, úgy gondolom sosem fog njaigdíjba vonulni, bármit mutatnak az évek, vagy a papírok. Annál is inkább örültem, hogy Ő lehetett az első vendégem, hiszen ki köthetné össze méltóbban e két kötetet, mint az, aki férfi, és egész élete, munkássága ezer szállal kötődik a nőkhöz, aki életét, tudását, nekünk szenteli, s fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy a női nem szimbólumát, a nők mellének egészségét megvédje. így kezdődött a sorozat, s a folytatását már ön kedves olvasó, láthatta az elmúlt három és fél év alatt. A válogatás természetesen ennél a sorozatnál is mint a nőknél, szubjektív, amelynek előnyeit és hátrányait mint szerzőnek fel kell vállalnom. Bocsánatot kérek azoktól az értékes, tiszteletre méltó emberektől, akik nem kerültek be ebbe a sorozatba, holott megérdemelték volna, de a válogatásnál sok esetben kellett figyelembe vennem az aktualitás mellett azt is, hogy lehetőleg a legtöbb foglalkozási ág képviselve legyen. Az első kötetben már említést tettem a könyv megjelenésének nehézségeiről, úgy gondoltam nem fárasztom ezzel a kedves olvasót. Nehéz hónapok után vagyok, s mindez a mai könyvmegjelentetési nehézségek mel-