Kenyérért és szabadságért (dedikált példány) [antikvár]

1905. július 4. Háromezer robotoló bányamunkás tette le e napon a szerszámot és követelt egy falat kenyérrel többet, jobb bánásmódot és egy lélegzettel nagyobb szabadságot. Háromezer, a föld mélyében dolgozó ember kiáltotta ki jogát az élethez s bátran nézett szembe a csendőrszuronyokkal. 1905. július 4-én a Ferenc József-aknában a csillések és a tisztítók megtagadták a munkát. Műszakonként 20 filléres béremelést követeltek. A bányatelepek egymásután csatlakoztak a mozgalomhoz. Másnap délután kettő óra tájban Pécsbányatelepen a Schroll-akna mögötti erdőben két dinamitpatron robbanása jelezte az általános sztrájkot. Szabolcson és Vasason letépték a zsindelyt a házak tetejéről, előkészítették a csákányokat és husángokat. Rövidesen katonai századok és csendőrkülönítmények verték fel a bányatelepek csendjét. A bányaigazgatóság és az államhatalom egyaránt a sztrájk azonnali beszüntetését követelte. A bányászok ellenállását azonban nem volt könnyű megtörni. Nemcsak a saját, elviselhetetlen sorsuk, de az orosz munkások harca is erőt adott küzdelmükhöz. A magyar munkásosztály és az egész magyar nép - félévszázad távlatából - büszkén emlékezik vissza a pécsi bányászok nehéz harcára.