Kerékvető (dedikált példány) [antikvár]

Tudok-e hetente fontosat, közérdekűt mondani? - kérdeztem magamtól, mikor megtiszteltek azzal a feladattal, hogy írjak rendszeresen jegyzeteket a Duna Televíziónak az „Elő Egyház" című hírműsorba. Be kellett ismernem, hogy nem tudok, és minden héten úgy éreztem, hogy az utolsót írtam meg. Aztán boldogan hallottam, hogy a nézők olvasni is akarják őket. így - összegyűjtve! Most, hogy átnéztem újra az elmúlt két év írásait, megnyugodtam, mert ebben a gyűjteményben azt a tudást látom megjelenni, melyet hitünkből merítettem, és szüleink, nagyszüleink, elődeink közöltek velünk. Ezek a szavak voltak az én r gondolataimnak, életemnek „kerékvető" kövei. És ezeket kell továbbadnunk, elmondanunk a következő nemzedéknek. „Mondjuk el fiainknak!" - ez a mondat az emberi közösségek, családok és törzsek, nemzetek nemzedékeken átívelő tartópillére. „Mondjuk el...": osszuk meg, mit gondolunk a teremtett világról és a Teremtőről, mit gondolunk magunkról és mit róluk. Nem másoknak, hanem „fiainknak", gyermekeinknek, ivadékainknak kell elmondanunk, amit tudunk. Azért, hogy ők tanuljanak belőle. Mi pedig adjunk hálát azért, hogy teljesíthetjük ezt a parancsot. Hiszem, hogy Olvasóimmal együtt ugyanazt akaijuk. Azt, hogy a mi gondolatainkat, fontos történeteinket a mi nyelvünkön - nemzedékeken át - még sokáig meséljék itt, széles e hazában. S ha ehhez hozzájárulhattam - arra büszke vagyok! Zöldy Pál