Kerényi Jenő (dedikált példány) [antikvár]

PLASZTIKAI VARÁZSLATSzobrászati gondolatok formáiKerényi Jenőnek 30 éve nem volt kiállítása, mégis állandóan jelen van gondolkodásunkban. Azt, hogy három évtized Kerényi- kiállítás nélkül múlt el, nem szellemi gazdagságunkat magyarázza, kevés ilyen kvalitású, ilyen eredményes és meghatározó szobrásza van - volt - a világnak. Inter arma silent musae" (Háborúban hallgatnak a múzsák) volt talán az igazi ok. Nagyon fölgyűlt viszont társadalmi tartozásunk a művész gondolati hagyatékával szemben, ezért végre időszerűvé vált ez a bemutató. A kiállítás különös érdekessége jónéhány olyan szobor bemutatása, ami még sohasem került közönség elé. Szinte hihetetlen, bár nálunk nem egyedi eset, hogy több évtizedes remekművekkel nóvumként ismerkedhetnek meg a látogatók. Ennek oka az ő közismert magatartásbeli szerénységén túl az is, hogy felesége Erzsike a Budapesti Emlékmű Felügyelőség volt vezetője hűen alkalmazkodott eme hagyományához.Kerényi Jenő ízig-vérig modern szobrász, az ezredvég mestere, olyan közvetlen folytatója azonban a klasszikus és archaikus (görög) mesterek és reneszánsz szobrászok gondolkodásmódjának, mind líraiságában, mind pedig a szobor statikája és a benne rögzült mozdulat dinamikája ellentétpárjában halhatatlan.Kerényi Jenő immár három évtizede halott, de ugyanúgy, mint az irodalomban Ady és József Attila, a zenében Bartók és Kodály, a tudományban Szentgyörgyi Albert, örökké velünk marad. Nem feledhetjük emlékét, életünket bearanyozza, erőt ad.Csák MátéA kisplasztika mestere volt Kerényi, s amikor a felszabadulás után egyszerre csak módja nyílt, hogy nagyobb dimenziókban is kifejezhesse magát, bebizonyította, hogy a monumentális méretekben is otthonos: nem a centiméter, a méter a döntő számára, hanem a mondanivaló. Lírai művész volt eredendően. Értette és érezte az ember, az emberi kapcsolatok problematikáját, s ennek kivetítését; ugyanígy közel állt hozzá az, amit - a költészetből kölcsönvett terminussal közéleti lírának nevezünk. Izgatta a magyar történelem, történetünk haladó monumentumai, izgatta a politika is, de sohasem illusztratőrként, mindent a saját lényén, a saját művészetén, saját eredményein átszűrve, a saját áttételeivel adott elő. Izgatta a művészettörténet és a kultúrhistória is -művei bizonyítják. De elsősorban, egész életművén keresztül a kezdettől a végig a mítoszok izgatták. A barbár, az antik, a magyar mítoszok, legendák, nemkülönben az ó- és újszövetség témái, melyeket korántsem az egyházi kánonok nyomán mintázott szoborrá, jelenséggé. A mítoszokat is a maga áttételeivel, az originális Kerényi-nyelven mondta el. Talán azt is mondhatjuk, hogy ezek a mélységében és szélességében oly sokrétű mitológiai körök plasztikai rögzítése volt Kerényi legkedvesebb stúdiuma. Anyanyelve.Művészete a görögöktől örökölt normákból indult ki, de csak kiindulópontja volt az, hogy aztán ötleteivel, kompozíciójával, gondolati ugrásaival olykor a legszélsőbb határig merészkedjen. Mozgás, dinamizmus, nyughatatlanság volt minden gesztusa. S alaptulajdonsága az expresszivitás gondolatban, építkezésben, megfogalmazásban, és szembeötlően, de ugyancsak lényeg-bevágóan - a szobor mintegy festői, rusztikusán mintázott, fény-árny játékkal teli felületén is manifesztálódott. Nem formai, hanem tartalmi tényezőként.Vayer Lajos, a művészettörténet tanszékvezető egyetemi tanára írta róla: Noha hivatalosan nem tanít professzorként az akadémián, hatása mégis immár iskolát teremtett, olyan önálló fiatalok követik, mint amilyen egyéni maga a mester."Frank János (1976)Kerényi Jenő (1908-1975)