Kertbarátok Pomázon (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóHarminckét esztendő a történelemben múló pillanat csupán, egy emberi közösség életében azonban maga a történelem. Ma így tekinthetünk vissza a pomázi Kertbarátok Porpáczy Aladár klubjának történetére is, amely kitörölhetetlen nyomot hagyott a település és a klub tagjai életében egyaránt.Őröm és szomorúság is kíséri az emlékezést.Öröm, mert ez a nagyszerű közösség ma is él, s fájdalom, mert az alapítók az első évtized aranycsapatából" már kevesen vannak közöttünk.Akik átélték a kezdetet, ma is felcsillanó szemekkel idézik fel az 1968 tavaszi megalakulást, az ezt követő küzdelmes éveket, a klubélet kiteljesedését.Ez a közösség a maga erejéből, erkölcsi tőkéjéből, a tagok ragaszkodó áldozatkészségéből lett először közvetlen környezetében, majd országosan követendő példává. Mindennek a titka, hogy tevékenysége az egyén, a szűkebb pátria és a társadalom céljait egyaránt szolgálni akarta és tudta. így szerzett egyre több elismerést, így tett szert országos ismeretségre és hírnévre. És így lett a hetvenes évektől az újkori magyar kertbarát-mozgalom bölcsője és zarándokhelye.1970-ben Pomázon született meg a Kertbarátok Országos Társadalmi Szövetsége, sinnen indult a kezdeményezés az Országos Kertbarátság Háza, a mozgalom szakmai, művelődési és szellemi központja megteremtésére. E nemes szándék a széleskörű támogatottság ellenére, vagy talán éppen emiatt 1978-ban hajótörést szenvedett. A klub eközben sorozatban érte el nagyszerű sikereit országos kiállításokon, ápolta kapcsolatait országhatáron belül és kívül egyaránt.A klub ma is él. A rendszerváltást követően a közösség és több vezetője a legmagasabb önkormányzati kitüntetésben részesült.Pomáznak, az immár városi rangú településnek, a helyi társadalomnak szüksége van és lesz erre a nagy múltú, emberi és társadalmi értékeit tekintve egyedülálló civilszervezetre a jövőben is, hiszen Pomáz -fejlődjék bármilyen irányban - mindig a kertek városa marad.Ez a könyvecske terjedelmi kötöttségek miatt csak felvillantani tudja a több mint három évtized maradandó értékeit, kedves, szép emlékeit, teljességre nem törekedhet. Dokumentumok, emlékezések váltják egymást, amelyet végigolvasva - remélhetően -az olvasót megérinti majd egy sajátos hangulat, amely e nagy múltú közösség lelkiségéből fakad.Ha így lesz, nem volt hiába a szándék és az igyekezet.KULIN IMRE