Kesztyűbedudus (dedikált) [antikvár]

Szerző által dedikált példány.
Ha lenne egy világ, amiről nem tudok, nos, ennek a világnak egészen biztosan Fedor Zoltán lenne az ajtaja. Amíg elmagyarázom, egészen nyugodtan kapaszkodjanak meg a korsó viszkibe, nekem nem sietős. Amikor Fedor Zoltánt olvasok [(Fedor Zoltán verseit olvasom, nem magát Fedor Zoltánt, de ezt így szokták (szoktam) mondani (írni)], megborzongat az élmény, hogy valahol, valakiben még létezik egy ilyen Budapest, egy ilyen világ, ahová én most besettenkedhetek. Nem mintha hiányzott volna, de ha már itt vagyok, beljebb megyek. Ahogy agyamon átfolyik a lírai lőre (bocs!), Megnyugvással tölt el a tény: ismerek egy élő múzeumot, aki történetesen a fentebb már megnevezett személy, és akinek könyvét - szerencsés esetben - most kezében tartja Ön. Hangulat-múzeum, lélek-gyűjtemény. Ha nem olvasom, ez a másik világ megszűnik. Olvasok - van. Nem olvasok - nincs. Legyen Ön is isten - öt hívőből négy biztosan ezt ajánlja.