Kézjegy 2. (dedikált példány) [antikvár]

Czakó GáborElőszó helyett és gyanántTér, képÉvának1.A tér, a Teremtés tere nyilvánvalóan végtelen. A materiális: a fizikai, a biológiai, a történelmi, a csillagászati tér valószínűleg véges, nincs is értelme végtelen távolságban és végtelen időben és végtelen tömegbenenergiában beszélni a "tudományban".A Teremtés tere azonban nem a tudományé, amely örökkön a saját korlátai közt tenyészik: nyomban meg is szűnne tudománynak lenni, mihelyst föladná önnön kritériumait, másszóval lemondana mindenkori eredményeinek végességéröl, definíciós és történeti "röghözkötöttségéröl", fogalmi, logikai, kísérleti igazolhatóságáról stb. Vagyis az ésszel és a mérhetőséggel kijelölt határairól.A definíció fogalom, és mint ilyen elkülönültség, vagyis rész. A csak a természetről beszélő megismerő tere és ideje is rész.2.A Teremtésről nincsen fogalom. A Teremtés szava, az Ige, nem definíció, hanem kép, amely vízben, földben, fuben-fában, emberben, boldogságban megtestesül.A Teremtés tere a Lélek tere. A valóságé. Vagyis Határtalan, Mindenható, Abszolút. Ebben az abszolút térben építhet az ember magának abszolút és végtelen létet, mely idejében és egyéb dimenzióiban magában foglalja a természettudományosan leírhatót, a definiálhatót, a kísérlettel igazolha-tót - de a leírhatatlant is, a definiálhatatlant is, a nem-elkülöníthetőt is, a kísérletileg igazolhatatlant is. A természeti tér a teremtés terének szerves része, akár az emberben a szív, a csont, az indulat. A természeti térről mint egészről beszélni - akár tudományos, akár nem tudományos zsargonban -vagy eszmecserét egyszerűsíthető munkahipotézis, vagy hazugság.