Kígyóvilág (dedikált) [antikvár]

Alsó és felső lapélén apró szórt foltokkal. Gerinc sarkainál kis kopással.
Új kötetem elején mottóként Heine-idézet áll. Régóta legszívesebben a szatírát választom mondanivalóim közlési formájául, és műfordítóként is vissza-visszatérek a 17. század spanyol óriásának, Francisco de Quevedónak gúnydalaihoz. Az ironikus hangszerelés védelem mindenféle retorika ellen. Verseim végére nem illesztek hamis optimizmusból pingált vörös farkat. Ne túlozzuk el a költészet szerepét, és főleg olyan időszakban ne tegyük ezt, amikor a versek amúgy is kevés olvasóhoz jutnak el. A költő hatása leginkább figyelmeztető jellegű lehet. A szatíra voltaképpen az elégedetlenség, a lázadás költészete, arról szól, hogy a körülöttünk levő világ rossz, másféle világra van szükség. Négy évtizeddel ezelőtt első kötetem ezzel a sorral kezdődött: “Ne akkor kiálts, ha az ég fala már leomlott!” Ezt mondom ma is, szemtelen rímeket fütyörészve.