Bővebb ismertető
A szerző által dedikált.
- Menjünk haza - mondta a Mester. - Hozzám haza? - kérdezte szép, szőke szeretője - Hozzád haza - bólintott a Mester. Az udvaron Zsiga pavilonja, ennek előszobájában iddogált néha a Mester, s olykor a kör alakú rekeszből a medvét is kiengedte maga mellé. Mindig megpaskolta a Zsiga tarkóját, valahogy úgy, ahogyan az idősebb férfi szokta vállon veregetni a fiatalabbat. - Féltékeny vagyok erre a Dzsigára - vallotta be a Mester. - Túl fog élni engem, bár még nem néztem utána, mennyit is él egy medve.