Kincstári erdőgazdálkodás Erdélyben 1867-1918-ig (dedikált példány) [antikvár]

1. BEVEZETES Erdély az erdők hazája. Az elmúlt századok során Erdély nemcsak városairól, bányáiról, hanem erdőiről is nevezetes volt. Az erdélyi emberek erdőkhöz, fákhoz való kötődése szintén évszázadok óta ismert. Erdély mai természetes erdőtípusai az utolsó eljegesedést követő éghajlatváltozások után, Kr. e. mintegy 800 évvel alakultak ki. Az erdőtörténeti korszakolás szerint újabb bükk korszaknak nevezett időszak az egész Kárpát-medencében a mai erdőelhelyezkedéseket eredményezte. Ezeken az emberi beavatkozás csak a legutóbbi időszakban okozott jelentős változást. Jelen vizsgálódásunk idején, a XIX. század közepén, második felében a síkságra lefutó folyókat dús ártéri, puhafás (fűz- és nyárerdők) és keményfaligetek (tölgy-kőris-szil) kísérték. Az előhegyek, hegyek vízfolyásai mentén égeresek alakultak ki, míg a dombvidékek és középhegységek erdőinek zömét a tölgyfélék alkották. A következő magassági övbe a bükkerdők tartoztak, amelyekbe a felsőbb régiókba már a jegenyefenyő elegyedett, majd következtek a lucfenyvesek. A magashegységek zord hegyeinek, völgyeinek, esetleg fennsíkjainak lucosai jelentették Erdély legfontosabb, legértékesebb fáját. A luc felső határán megjelenő gyalogfenyő, havasi rétek és köves-sziklás vidékek nem a faanyaghasznosítás, hanem az alatta elterülő részek hótól, lavinától, kőgörgetegektől való megóvása miatt álltak legtöbbször erdészeti kezelésben. Az Erdélyre szintén jellemző kopár hegyoldalak, suvadásos dombok, a településeket övező elhanyagolt, gyakran szőrfűvel benőtt legelők már az emberi tevékenység nyomai. Az évszázados erdőirtás eme sebei a XIX. század gazdasági szakembereinek egyik legnagyobb aggodalmát jelentették. Az elmúlt évszázadok történelmi viharai okozta elváltozásokat a természet - bármennyire is kedvező Erdély éghajlata a fatenyészetnek - nem volt képes begyógyítani. A magyar honfoglalás után megkezdődő lassú, de irányában egyértelmű természetátalaküás Erdélyben legfőképpen az erdőket érintette. A gyepűk háborítatlanságát felváltotta az adott vidék benépesítésére való törekvés, s a letelepülők legelsősorban is erdőirtással alakítottak ki maguknak termőföldet, építettek falvakat és városokat.