Kitörés... (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Garzó Mária negyedik verseskötetéhez, a KITÖRÉS-hez szeretnék előszóban ajánlást írni az olvasókhoz. A költőnő egyéni stílusa ragadott meg. Verseit egyformán - soronkénti - rímmel írja, s kialakított egy garzói stílust, mely nem tévesztendő össze senkiével. Versei, versprózái a szenvedésről, a magányról szólnak. Ez a törékeny, madárhúsú asszony a csalódás, a szerelemhiány, a szenvedés kobzosa, trubadúrja és Edit Piaf-ja. Olyan mély érzéseket énekel meg, és olyan kétségbeesve, hogy az valódi KITÖRÉS. Ritmikája egyszerű, népies, de ezt a rigmusos írásmódot felüdíti egy-egy versprózája, mely személy szerint írásaiban hozzám a legközelebb áll. A költőnő sok testi és lelki szenvedéseiről ír egyszerű szavakkal, de versprózáiban, szinte látnokként, víziós képeket is megénekel. Bátyja, Garzó Imre Pál grafikái csodálatosan szépek, művésziek, és híven adják vissza testvére lelkivilágát. Ő rajzban ábrázolja azt, amit húga versben. Mária csodálatosan ír Édesanyjáról, s szeretettel kö-rülöleÜ őt. „Két karommal átölellek. / Holdsugárral altatlak el, / a nap fényével keltelek fel. / Aranyruhába öltöztetlek, / csak a boldogságról / énekelek." - Fogd a kezem! - édesanyámnak. Vagy: „Édesanyám arcát láttam, sárgán fénylő aranysugárban ragyogni, szemeiben csodálatos kék virágot nyí-lani." Tegnap még - verspróza.