Koboz és virginál (számozott és dedikált példány) [antikvár]

Corneille és Racine között párhuzamot vonni: ez nekünk franciáknak nemzeti társasjátékunk" - idézi Henri Brémond elmés meghatározását egy kitűnő esszé. Ilyen nemzeti társasjátékot" a magyar irodalomtörténet-írás Zrínyivel és Gyöngyösivel játszik, már Kazinczy óta, aki köztudomásúan tervezett egy Pararellá-t, mely Zrínyit, a Virgil és az olasz epikus Tasso tanítványát, és Gyöngyösit, az Ovidét" összehasonlította volna. Nagy kár, hogy ez a Pararella végül is nem készült el, de bírjuk Arany remekművét, a Zrínyi és Tassó-t (1859) és Gyöngyösi Istvánról írt nagyhatású tanulmányát (1863), amelyekben megvetette alapját a hagyományossá vált Zrínyi-Gyöngyösi-össze vetéseknek. Horváth János ezen a csapáson indult el, amikor A magyar irodalom fejlődéstörténetében (1922) rendkívül finom párhuzamokkal gazdagította Arany Gyöngyösi-tanulmányának megfigyeléseit, miközben az Arany-koncepciótól egy tapodtat sem távolodott.