Kód (dedikált példány) [antikvár]

Részlet: A vitában a legtöbb szó arról a szakadékról esett, amely a természettudományos és történelmi műveltség között tátong. Én ezt a szakadékot önmagamban soha nem éreztem... S a két dolog: ami az írósághoz kellett és amire a természettudomány szorított, szinte egy percig sem volt külön valami... De ahogy történelmi tanulmányaimban előbbre jutottam, azt láttam, hogy ez a szakadék nemcsak énbennem nincs meg, de nincs meg objektiv sem, az újkorban legalább, a természet- és szellemtudományok között... Gondolj a XVII. századi bölcseletre. Művelőinek, akik többnyire tudósok vagy a friss természettudomány bűvöletében élő műkedvelők voltak: a matematika, mechanika sugallta a módszert, hogy a szellemi értékekhez ragaszkodó ember, vagy épp a hivő mindjárt védeni is igyekezzék, amit ez a módszer elsöpréssel fenyeget... Hol van hát, s hogy nyílt az a szakadék, melyről a felszólalók panaszkodtak? Nyilván az emberek képzettségében, 3 a pedagógia tehetetlensége, ami nyitva tartja." /Németh László: Kétféle műveltség. Levél Marx Györgyhöz/ "AMÁL: Ez egy kicsit emlékeztet arra, amit az egyik órán hallottunk... a kapcsolatok sorvadásáról. SÁRKÁNY: Mennyiben? AMÁL: Professzor úr azt mondta, hogy korunk egyik betegsége: az emberi kapcsolatok sorvadása... Hogy vegyészileg fejezzem ki: szülő és gyerek, férj és feleség, barát és barát kevesebb vegyértékkel köti, könnyebben elbocsátja egymást... SÁRKÁNY: egy kis hallgatás után Ezt én nem mondtam, ezt csak úgy odavetettem... Különben sem látom az összefüggést.