Komlói szvit (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Egy néhai bányászvárosról és annak nagy fiáról, egy különleges iskoláról s annak egykori diákjáról, majd neves tanáráról szól ez a könyv. Szívesen ajánlom mindazoknak, akik itt. Komlón láttak napvilágot, vele együtt nőve élték végig a város küzdelmes fejlődését, vagy éppen oly szerencséjük volt, hogy a Kodály alapította neves ének-zene tagozatos iskola diákjai lehettek és tanítványai e kötet főszereplőjének. Kortársak és hálás utódok rajzolják meg a kort és vallanak az elsuhanó, feledhetetlen évekről. Ha mondhatjuk valakire, hogy kemény fából faragták, akkor a kis tudásszomjas Tóth Ferkó, a virágos kertet maga köré építő Tóth Feri és a nemzedékek nagyapjává és tanítómesterévé vált Feri bácsi az. Prófétai lelkület, aszkéta alkat. Elmondhatja ő is Sik Sándor szavaival: Hogy amim nem volt, nem kívántam, És soha nem volt e/és, anií voltam. Élete célja volt: fölemelni a GYERMEKET, rajta keresztül a VÁROST, a maga őrhelyén a NEMZETET. Korábbi ismeretségünk talán akkor nemesedett barátsággá, amikor egy véletlen folytán, majdnem egy időben, még nőtlen fiatalemberként mindketten Siófokon nyaraltunk. Délutánonként nagy sétákat tettünk közösen a városban és a parton, estére aztán ki-ki ment a saját szakszervezeti üdülőépületébe. Ekkor Ismertem meg rendkívüli komolyságát, elkötelezettségét a zene és a haza Iránt. Soha nem vitatkoztunk, hisz egy húron pendültünk. Szenvedélyesen beszélgettünk sorsunkról, céljainkról. Néha meg sokáig hallgatva jártunk egymás mellett, tovább szőve magunkban a másiktól hallottakat. Volt akkoriban egy nagy közös filmélményünk, a Zorba, a görög, Anthony Quinn játszotta benne a főszerepet. Fél évszázad távolából nehéz fölidézni a történetet. Zorba, a középkorú görög férfi, egy ott tartózkodó, fiatalabb talán angol - mérnök kísérőjeként a tiszta, nyíltszívű, a civilizáció által még meg nem rontott, természetesen gondolkodó és érző embert jelenít meg. Ezt a szerepkört Feri teljesen a magáénak érezte, szinte magát képzelte Zorba személyébe. Engem azóta Főnöknek hív, így szólít meg, leveleit is Zorbaként írja alá. Milyen különös, a napokban szóba került köztünk megint ez a film, s Feri ugyanazt az epizódot mesélte el belőle, szinte szó szerint ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel közel 50 éve. Igen, ez a természetesség, ez a puritánság jellemezte egész életét. Tanársegédként több ízben magyar-ének szakos csoportot vittem ki hozzá órát látogatni. Sosem felejtem el azokat a fiatalokat, akik meghatódva és lelkesülten jöttek ki az óráiról. Hát ilyen pedagógia is létezik? Hát lehet ennyire élvezetesen tanítani? Hogy a gyerekek megbűvölten csüngenek a tanáron, s szinte ki sem akarnak jönni a szünetre? Egy alkalommal az irodalmi tanszék vezetője is velünk tartott. A megbeszélésen ezt mondta a hallgatóknak: „Legyenek büszkék rá, hosy magyar-ének szakosok. Egyetlen tárgy keretében sem lehet annyira a gyermeki lélek mélyére hatolni, mint ebben a kettőben. ÉsTóth tanár úr órája maga a költészet".