Konokhit (dedikált példány) [antikvár]

VALLOMAS Sokan megkérdezik tőlem: hol születtem?, hol van az igazi hazám? - Mit feleljek?! Árpád bősz hadai vertek itten tábort, a Lendva-hegy leve nyújtott nékik mámort. Itt öklelt elnyomót Dózsa, parasztbarát, büszkén vállalva a megtorló szégyenfát. Kevesen őrzik már hős Zrínyink szellemét; népe iránt érzett végtelen szerelmét! Kumc-labanc átok Vak-moraja zajlik, sötét pincék mélyén tárogató alszik. Emlékét védi még a szúette főfa, a füzes berek alján görnyedő tőfa. Itt van az én hazám! A Murántúl ölén. Búzatáblás fénylő égbolt ível fölém. Boldog eke szántja a gazdag földtestet, barázdaszőnyegbe vet most új életet. A vén Lendva-patak sok gyárkémény őre, az itt élő népek ringató bölcsője! Este, ha elhal a zsongító madárdal, eresz alá bújik az elfáradt nappal, lábam elé hajlik szunnyadón a vidék: s lelkembe deríti a megnyugvás hitét!