Kopcsó-kör (dedikált példány) [antikvár]

A hetedik könyvemet írom. Nem éle a számok babonájával, de még mindig - még mos is hiszek az igaz szóban. Ma már tanítok. Szeretném megtanítani, hogy a tollal, a mikrofonnal, az objektívvel ölni is lehet. Talán ezért is vállaltam el, hogy megírom Kopcsóék történetét. Valahol, valamiért az ő történetük tipikus. Tipikusan magyar siker- és kudarctörténet egyszerre... Remélem, hogy hiteles képet kap az olvasó közelmúltunkról, napjainkról és azokról az elszalasztott lehetőségekről, amelyek miatt külön-külön őrjöngeni tudunk. Ellene - együtt - viszont mégsem teszünk semmit, sőt inkább egymásnak rohanunk. Lehet hogy sok-sok történet visszaköszön az olvasónak. Olyan lesz, mintha ez a könyv nem is a Kopcsó családról szólna, hanem magáról a könyv olvasójáról. Nem baj. Így lesz hiteles a kötet. Mi együtt vagyunk. Valahol. Valamiért. Még mindig. Még most is. Még mindig, még most is meghallgatjuk mások tanácsát, hogy elkövethessük mások hibáját... Nem tanmesék gyűjteménye lesz ez a kötet.